A Hangjáték a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Főváros zenei fejlesztési programja.

zenélni jó!

Hogy miért, azt legjobban azok tudják, akik zenélnek, ezért őket kértük, hogy mondják el, mit kapnak a zenéléstől, és miért érdemes belekezdeni?

Járjátok végig velünk Veszprém zenei körképét: a következő időszakban bemutatjuk a város különböző zenei műhelyeit, ahol együtt keressük a választ arra, miért is jó zenélni. A Hangjáték küldetése, hogy minél többen megtapasztalják Veszprémben a zenélés örömét, és a zenélés által legyen kiegyensúlyozottabb, boldogabb, gazdagabb az életük.

Krisztina általánosban énekkarba járt, azóta is szeret énekelni, Tóth Árpi Pop-up choirjára édesanyja hívta el.

“A zenélés nekem kikapcsolódás, munkámban sokszor hallgatok zenét, komoly zenét, amiből jó kihallani a szólamokat. Egyszerre pihentet és szórakoztat is. “

Kornél dobon, zongorán játszik, emellett énekel is és örömdobolásokra jár Franczia Danihoz.

“Mindenre vállalkozom, amire csak tudok és hát ez is egy jó vállalkozás, ezért mindenképpen besűrítem a napjaimba. Hogy miért javasolja másoknak is az örömdobolás alkalmakat? “Ha szükségük van egy kis kikapcsolódásra, és nehezek a napjaik, akkor itt kidobolhatja mindenki a mérget magából, nevethet, tanulhat és még az is kiderülhet, hogy tehetséges.”

“Nincs zenei előképzettségem, de kórusba járok és a kórustagok hívtak el, a munkámból. A zenélés nekem egy aktív kikapcsolódás, felüdülés. Amikor pedig kész van egy mű, akkor az pedig pláne nagyon jó érzés.” – mondja Szijártó Károlyné, aki lányával, Krisztinával érkezett a Tóth Árpi Pop-up choir-ra.

“Szeretek közösségben dobolni, mert jó érzés, nagy a zaj, szeretem a hangos dolgokat.” mondja Benedek, aki rendszeresen jár Franczia Danihoz örömdobolásra és részt vett a rendhagyó húsvéti csörgőtojás workshopon is

Zoltán a didgeridoo foglalkozást tartotta a zene világnapi rendezvényen, amelyre sok érdeklődő érkezett. Őt magát a zene felnőttként találta meg körülbelül 6-7 évvel ezelőtt.

A didgeridoo mellett (ami fúvós és ritmushangszer egyszerre) különböző ritmushangszereken játszik. Nagyon szeret olyan területekre ellátogatni, amelynek a lakói a fogalmi gondolkodástól elzárkóznak, viszont a zenének megnyílnak. Számára a zene a transzcendentálissal való összekapcsolódást jelenti, amelyet leginkább örömzenélések alatt él meg.

„A zene közösségformáló és közösséget életben tartó ereje lenyűgöző. Össze tudja tartani ezt a széthulló világot.”

Zoltán mindenkit arra buzdít, hogy kezdjen bele a zenetanulásba, mert sosem késő!

„A zenetanulás fontos része egy teljes életnek, és számos előnnyel jár.” – vallja Orsolya, aki maga soha nem tanult zenélni, de kisfiának már szeretné megadni ezt a lehetőséget és beíratta darbukázni.

Két nagyobb gyermeke is zenélt korábban, és mindkettejük számára hatalmas előnyt jelentett az iskolában ez a tudás. Gyakran járnak közösen is örömzenélni, így a zene világnapi programot sem akarták kihagyni.

Laci az Ukulele – tanulj vele! zeneovi megalapítója, aki a Hangjáték projekten belül és a Hangár Könnyűzenei Központ is tart ukulele órákat gyerekeknek.

16 éves kora óta zenél, kipróbálta a basszusgitárt, dobot, egyéb ütős hangszereket, majd az ukulelénél horgonyzott le 10 évvel ezelőtt.

„Ha nem lenne zene az életemben, az egy olyan hiányt jelentene, amit más nem tudna betölteni.”

A zenetanulásban is fontosnak tartja, hogy ne mások elvárásainak akarjunk megfelelni, hanem találjuk meg a saját hangunkat. Zenélni sokféle okból lehet és érdemes: kedvtelésből, hobbiként, rekreációként – mindegy, hogy hamis a hangunk, a lényeg, hogy élvezzük!

Eszter gyerekként sokáig fagottozott, a Veszprémi Ifjúsági Fúvószenekarban is játszott. Azóta a sport váltotta ezt fel, de a zenélést a mai napig fontosnak tartja.

A zene világnapi foglalkozásokra két gyermekével érkezett. Elmondása szerint „a zene sokoldalúan fejleszti a gyerekek képességeit. A zenetanulás segítségével az iskolai tananyagot is sokkal könnyebben elsajátítják.”

Enikőnek otthonában lapul egy akusztikus gitár, de emellett zongorázik is. Gyermekeit ukulele órákra viszi, mert fontosnak tartja, hogy ők is megismerkedjenek a zenével.

Azt mondja, azért jó zenélni, mert „az érzéseinket tudjuk vele kifejezni, akár örömünk, akár bánatunk van.” A Hangjáték zene világnapi eseményén kipróbáltak több foglalkozást is, és kedvet kaptak, hogy máskor is ellátogassanak a rendszeres zenei foglalkozásokra.

“Az én életemben ez egy tényleg nagyon fontos dolog. Mikor a nap végén ide megérkezem, még ha végigdolgoztam is az egész napot, akkor is nagyon jó idejönni.”

Szabó Gergely, avagy “Gergely bácsi” a Veszprém Város Vegyeskara ifjúsági kórusának egyik felnőtt tagja, aki gyermeki lelkesedéssel jár próbákra. Maga is zenepedagógus, tanulni, a repertoárját bővíteni jár a kórusba, és megtiszteltetésnek érzi, amikor alkalomadtán a karnagyot helyettesíti. A kórusban egyszerre diák és tanár, így látja fiatalabb kórustársait: “az érzelmi intelligenciájuk nagyon magas,ez egy nagyon jó közösség. Kiszakadnak a mókuskerékből, és látszik, hogy nagyon szeretik”. Az egyházi zenén keresztül talált rá a kórusban éneklés örömeire, 8 évesen, de 3 éves kora óta folyamatosan énekel. Hálás a lehetőségért karnagyának, Erdélyi Ágnesnek, akit a mentorának tekint. 

“Az énekléssel kiadod magadból az dolgokat, ráadásul ahogy a megélt dolgok kijönnek hangokként a torkodon, valami szépet tudsz alkotni vele” – mondja Júlia, aki már ötödik éve tagja a Veszprém Város Vegyeskara ifjúsági kórusának. “A kórusban sok barátom van, nagyon szeretem a közös táborozásainkat is, de a legcsodálatosabb mégis az, ahogy együtt harmóniákat alkot a hangunk”.

Júlia számára eddig a legemlékezetesebb közös pillanatuk a kórussal az volt, amikor a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson más kórusokkal, 2000 fővel énekeltek együtt

“Hogy miért jó zenélni? Erre mostanában kaptam választ: nemrég volt egy nagyon rossz napom, és aznap volt vokál próba, ami után teljesen más emberként léptem ki, teljesen felszabadultan, boldogan. A kóruspróba során mindig megérkezik az az öröm érzés, ami egyébként csak ünnepnapokon szokott meglenni ” mondja Bálint, aki három éve jár a Veszprém Város Vegyeskara Ifjúsági Kórusába.

Sára Róza énekel egyedül, duettben és kórusban is, de nem volt ez mindig így: ”A kórusban éneklés repített ki a komfortzónámból – ha nem jöttem volna el anno a Veszprém Város Vegyeskara ifjúsági kórusába, nem mertem volna egyedül nekikezdeni. Pedig a zenélés nekem a safe space. Ha bármi bajom van, hangosan énekelek.”

“Az énekórák is könnyebben mennek, de egyébként is nagyon jó zenélni.” Sebestyén, a Veszprémi Kisfúvósok trombitása pragmatikusan áll a zenéléshez: értékeli, hogy az így szerzett tudás könnyebbé teszi az iskolai énekórákat is. Nagyon szeret zenélni, sokat gyakorol otthon is, mindenkit arra buzdít, hogy kezdjen bátran bele.

“Mindig jó érzéssel tölt el, amikor fuvolázom, és nagyon élvezem a versenyeken elért sikereket is” – mondja Eszter, a Veszprémi Kisfúvósok (Csermák Antal Alapfokú Művészeti Iskola) fuvolása, aki 4 éve váltott furulyáról fuvolára. Tavaly bronz, idén pedig már ezüst érmet nyert az országos minősítő versenyen, nagyon drukkolunk neki a következő, márciusi megmérettetésen is. És hogy szerinte mi a siker titka? “Ha valaki szeret játszani, akkor az már siker!”

“A lelki egészségnek is jót tesz a zene, más téren is segít, kikapcsol – én nagyon szeretek zenélni.”

Boglárka 6 éve zenél, a Veszprémi Kisfúvósok tagja. Egy hangszerbemutatón látta és hallotta az oboát először, rögtön megtetszett neki a hangszer különlegessége. Érzi, hogy a zenetanulás más területeken is segít, például a matematikában és lelki téren. Annak is örül, hogy hallás után le tud játszani dallamokat, ha egy szám megtetszik “tudja milyen irányba kell menni”. Pop és rock zenéket hallgat, egyik kedvence Dove Cameron.

“Egy zenekarban jó embereket ismerhet meg az ember és nagyon jó barátságok alakulhatnak ki.”

Marci C tervként kezdett dobolni, miután a gitár kurzus annyira népszerű volt, hogy oda már nem fért be, a sorban következő zongora pedig a lakásukba nem fért be. De örül, hogy végül a dobok mögött kötött ki, ami a nagy kiváltság mellett nagy felelősséggel is jár: ha ő elcsúszik a tempóban, viszi magával az egész zenekart. A Veszprémi Kisfúvósok (Csermák Antal Antal Alapfokú Művészeti Iskola) mellett egy pop-rock együttesben, a Furore -ban is viseli ezt a felelősséget.

“A zenetanulás többek között segített nekem abban is, hogy a Csermák Antal Alapfokú Művészeti Iskola -val Krakkóba is eljussak.” A Hangjáték sok szép turnét kíván Neked, Marci!

“Énekelni is szeretek, és jó, hogy el is tudom játszani, ami megtetszik”

Abigél 5 éve kezdett fuvolázni a Veszprémi Kisfúvósoknál, a Péter és a farkas-t hallgatva tetszett meg neki a hangszer. Naponta fél órát gyakorol, és a zenélés sikerélményt ad neki: szereti, amikor el tud játszani egy darabot, hogy jól megy neki a szolfézs. Élvezi az éneklést és a zenélést, azt az egyszerű tanácsot adná a zenetanulásba kezdőknek, hogy szeressék a hangszerüket!

Zsófi a Hangár Könnyűzenei Központ vezető tanára, maga is zenész. Elmesélte, hogy a Központ idén nyáron zárta az első sikeres tanévét, és szeptemberben indul a következő. Zsófi egy Apácashow idézettel jellemezte, hogy mit jelent számára a zene és a zenész lét: „az a zenész, aki ezzel kel, ezzel fekszik.” El sem tudná képzelni az életét zene nélkül, és másokat is arra buzdít, hogy próbálják ki a zenélést: „A zene mindenkinek az életét csak jobbá teheti, és ez minden korosztályra vonatkozik. Soha nem késő elkezdeni!”

Zsófi a Szaffi énekese, aki szólóprojektjéből hozta létre a zenekart. Szólóban 2008 óta énekel, a zenekara pedig a jelenlegi felállásban tavaly ősz óta létezik. Stílusukat vegyesnek tartja: magyar alter, indie, folk és pszichedelikus jelleg is jellemzi. Számára a zene jelenti az önkifejezést.

És mit üzen azoknak, akik még nem kezdtek bele a zenélésbe? „Szerintem nincs olyan, hogy valaki nem ért a zenéhez, mindenki kapcsolódni tud hozzá. A zene sokat ad, bárki megtalálhatja benne azt a részt, amiben felfedezi önmagát.”

A zenekar tagjai a Facebookon látták meg az Öröm a zene tehetségkutatóját, és azonnal éltek is a lehetőséggel. A banda rockzenét játszik, 2013-ban alakultak. Mindannyian egyetértenek abban, hogy a zene összehozza az embereket, harmóniát teremt, és boldogságot hoz az életünkbe. Ezért mindenkit arra biztatnak, hogy ragadjatok hangszert!

A zenekar a Facebookon látta meg a tehetségkutató hirdetését, így jutottak el az eseményre. A jelenlegi formációjuk idén márciusban állt össze. Legidősebb tagjuk zenél a legrégebb óta, aki elmondta, hogy ha nem lenne zene az életében, hiányérzete lenne. A többiek hozzátették, hogy a zene kikapcsol és hatalmas buli is egyben.

Szerintük azért érdemes belevágni a zenélésbe, mert „amit a közönségtől kap vissza az ember, az leírhatatlan. A zene egy teljesen új világot nyit meg.”

Zsombor és édesanyja, Anita, a kezdetektől járnak Prejczer Katához a Hang-játszótér 1. csoport foglalkozásra. “Nálunk a családban senki nem zenél, de szeretném, hogy a fiamnak, Zsombornak majd az élete része lenne, erre is jók ezek az alkalmak. Segít, hogy hazavihetjük a kis dalokat és mondókákat is, mert otthon is szoktunk közösen dobolni és énekelni.” 

“Én vagyok az élő példa, ha valaki 64 éves korában, anélkül, hogy előtte bármilyen hangszert tanult volna, eljön és ezt az élményt megéli és ennyire jól érzi magát, ennél több kommentár nem kell” – mondja László, aki Örömdobolás Franczia Danival workshop állandó résztvevője, itt éppen egy rendhagyó, húsvéti csörgőtojás workshopon kaptuk el a kérdéssel, hogy miért jó zenélni: “A legszebb talán ezekben az alkalmakban, ahogy kortól, végzettségtől, életviteltől függetlenül, az emberek egy ritmusra, közösen tudnak zenélni. A közös zenélés közös élményt, igazi közösséget alakít ki, ami nagy ritkaság.”

“Felszabadító érzés a mindennapi munkából kiszakadni, egy teljesen más közegben, önfeledten énekelni, ennél jobb dolog nincsen” – mondja Erzsébet, aki rendszeresen jár kórusba, mi éppen Pop-up Choir Tóth Árpival eseményen kaptuk el a kérdésre. 

Mióta zenélsz?

“A zenélés önkifejezés” – vallja Zoltán, aki maga bár nem zenél, ezen az alkalmon ő is kedvet kapott. A kíváncsisága és az elektronikus zene szeretete hozta el az Elektronikus zenei workshop – KEZDŐ csoportjába, szeretett volna mögé látni, hogyan készül a zene.

Anikóval a Veszprémi Utcazene Fesztiválon találkoztunk, ahol elmesélte, hogy bár

régebben zongorázott, azonban az élet azóta másfelé vitte, de tervezi, hogy majd ismét leül a hangszer mellé. És hogy miért szeretett zenélni? „A zene boldogságot és örömet okoz.”

Dóra gyerekként 10 évig zongorázott, pedig eredetileg hegedülni szeretett volna. A zeneiskolai tanára inkább a zongorát javasolta, ő pedig nem bánta meg: szerette ezt a hangszert, és külön tetszett neki, hogy a két keze két különböző dallamot játszhatott. Elmondása szerint a boogie stílust és a Joplin műveket játszotta a legszívesebben, mivel ezek nagyobb szabadságot adtak.

Jelenleg kevés ideje van gyakorolni, de ha teheti, a szüleinél található pianínón megörvendezteti a családot egy kis zenével.

„A zene kikapcsol, boldogságot ad, még akkor is, ha nem vagy annyira tehetséges. Motivál és gyönyörködtet.”

András szabadidejében zenél, és kisfiának is igyekszik olyan lehetőséget biztosítani, ahol megtapasztalhatja a hangszeres játék örömét.

Véleménye szerint nem kell mindenkinek profi zenésznek lennie, de a zene olyan boldogságot hoz az ember életébe, hogy mindenkinek azt tanácsolja, tegyen vele egy próbát.

Imrét hat éves korában, ahogy ő fogalmaz “beerőltették” szülei a zeneiskolába, de jól is tették. Olyan tanárhoz került, akivel remekül megértették egymást és hamarosan már nem csak a klasszikus gitár alapjait, de az akkordokat is elkezdték nézegetni, és hamarosan bekúsztak szépen a riffek is. Zenei útja így jutott el klasszikus zenei alapoktól a keményebb vonalú rock felé, azóta is e műfaj elkötelezett hívének tartja magát. “Főként saját magam szórakoztatására zenélek, de hamarosan ötvenéves leszek, és így, ennyi idősen most végre alapítok egy heavy metal zenekart. Sztár már nem leszek. Már most az vagyok!” – teszi hozzá nevetve. “Mindegy, hogy milyen hangszeren, vagy műfajban játszunk. A zene olyan élményt ad az embernek, ami semmi máshoz nem hasonlítható: kiteljesít és le is lazít, amire nagy szükségünk van ebben a pörgős, rohanós világban.” 

Attila egyenesen a CityRocks szülőföldjéről, Szegedről érkezett Veszprémbe. Nyolc év gitározás és négy év dobolás után egyre inkább ez utóbbi felé kezd húzni a szíve. A műfajok terén sokszínű az ízlése, jelenleg a fúziós jazz áll hozzá a legközelebb, de a metál azért örök szerelem. “Nehéz válaszolni arra, hogy miért szeretek zenélni, de azt hiszem, elsősorban az a fontos számomra, hogy milyen érzéseket vált ki belőlem”. Attila harmadjára vesz részt a rendezvényen. “A CityRocks azért is jó, mert az egész rezeg, alattunk a föld is, meg ez a közösség is egyben. Nagyon jó ez a hangulat!” 

András fiával, Nimróddal érkezett, szívéhez a rock zene áll a legközelebb, már huszonöt éve dobol. Mint mondja, “A zenélés egy életérzés. Egy olyan hely, ahol tényleg számít, hogy mit csinálok”. Két év magántanulás után autodidakta módon folytatta. Jelenleg egy retro zenekar tagja, de több csapatban is megfordult az évek során a rock-punk vonalon. És hogy hol találkozik a zene és a sport? Andrástól ezt is megtudtuk: ő a teniszezés felől érkezett a dobhoz, édesapja és nagyapja is teniszező volt, így ütni már hamar megtanult, innen már csak az volt kérdés, hogy mit. 

Dávid a CityRocks-ra elektromos gitárral érkezett, de többféle gitáron is kiválóan játszik. Balatonfüreden kezdett tanulni, majd két év zeneiskola után egyedül folytatta tovább, már hat éve fejleszti magát önállóan. “Azért szeretek gitározni, mert tudok valamit mutatni az embereknek, és tudom őket szórakoztatni. A zene mosolyt csal az emberek arcára. Én ezt imádom leginkább, mikor odaállok a színpadra és látom a közönséget, hogy mosolyogva tapsol és élvezi azt, amit játszom.” Megjegyzi, hogy igazán jó most veszprémi zenésznek lenni, hiszen akad sok fellépési lehetőség és rengeteg az élőzenés esemény is.

Molli szintén a szegedi elektromos gitáros csapatot erősíti, egy éve kezdett el a hangszeren játszani. Korábban zongorázott, és bár a gitár nem volt elsőre szerelem nála, mióta a saját hangszerén gyakorol, azóta töretlen a lelkesedése. A metál és a rock zene volt az, ami végül megadta a motivációt, úgy érezte, hogy ezeket a számokat nem csak hallgatni lenne jó, hanem eljátszani is. Mára már egy osztályzenekarban is játszik, ahol nagyon szeret együtt zenélni a többiekkel. “Szerintem jó érzés bármit is eljátszani. Tök bulis dolog!”

Gábor nem ma kezdte a zenélést, már több mint húsz éve része az életének. Az alapokra még édesapja tanítgatta, ahogy az első dalra is, ami mi más is lehetett volna, mint a House of the Rising Sun. “Egy idő után mindent magamtól, autodidakta módon sajátítottam el, hallás után tanultam meg a dalokat. Ezerszer tekertem vissza a kazettákat, szinte szalagszakadásig!” A zene szeretetét igyekszik a családban is továbbadni, kislánya zongorázik, és bár gitár lett volna az eredeti vágy, a zongora is eléggé bevált, hiszen már díjat is hozott el zenei versenyről. Mint mondja, a zenét lehetetlen nem szeretni, viszont ő is kiemeli: “Kitartás kell hozzá, mert csak gyakorlással fog úgy menni, ahogy szeretnénk. Ma már rengeteg lehetőségünk van akár egyedül, autodidakta módon is tanulni, ingyenes anyagok állnak rendelkezésre az interneten. Csinálni kell, mert a zene az jó, és ez a lényeg!”

“Azért szeretek zenélni, mert ha zaklatott vagyok, akkor mindig megnyugtat. És hát a próbák is nagyon viccesek.” – Johanna otthon, a szüleivel is szokott énekelni, péntekenként pedig a Búzavirág gyermekkarának vidám csapatát erősíti.

“Énekelni jó kis terápia, megszabadít minden problémámtól, ki tudok adni magamból mindent, egyszerűen jól érzem magam közben” – foglalja össze egyszerűen, de nagyszerűen Noémi, a Búzavirág kórus oszlopos tagja.

Fanninak is már régóta az élete része az éneklés és a Búzavirág: “Már gyerekkoromban is szerettem énekelni, ha túl sok minden gyűlik össze, az éneklés mindig segít.”

“Otthon is szoktam énekelni, de itt, a kórusban még jobb, a hangok még szebbek együtt” – mondja Dorina Kinga, a Búzavirág gyermekkar tagja, aki éneklés mellett hegedűn is tanul zenélni.

“Jó szórakozás énekelni, kórusban még jobb – a közösség miatt, együtt minden még szebben szól.” Csenge szerint senkinek nem kell félnie az énekléstől, csak az a lényeg, hogy mindenki érezze jól magát közben. Csenge a kórus mellett jövőre furulyát is elkezdhet tanulni, amit már nagyon vár.

“Az éneklés jókedvet okoz, a nagypapám is ezt szokta mondani, ezért bíztat ő is mindig, hogy énekeljek” – nem mintha Botondot nagyon kellene nógatni, hiszen pici kora óta énekel, otthon egyedül vagy operaénekes édesapjával, tanul énekelni a Hangár Könnyűzenei Központban is, vagy éppen közösségben, a Búzavirág gyermekkarában.

Stílusban is sokszínű, szereti az operát, a musicalt, a popot, a rockot, a jazzt.

“Szeretek a kórusba járni, mert sokat tanulok itt, jól érzem magam éneklés közben, nyugtat. A társaság is nagyon jó és új barátokat kaptam ezzel a lehetőséggel” – mondja Bogi, a Búzavirág gyerekkórus vidám tagja. 

“Én azért szeretek zenélni, mert azzal kimutathatom az érzelmeimet. Játszom zongorán is, de abba is úgy bele tudom magam élni, hogy a zongora is énekelni kezd. “ – mondja Bernadett, a Búzavirág gyermekkarának tagja.“Áron bácsi mindig azt mondja, hogy kórusban énekelni menő. Szerintem is”. Szerintünk is

Zsófi zenészcsaládból érkezett a Szilágyi Harangegyütteshez: apukájától tanult kürtön játszani és gitározni – a zongorázást zeneiskolában tanulja. Még csak pár hónapja kezdett harangozni, de úgy érzi, jól megy neki, és tetszenek a darabok is, a ‘Ring, Little Bells a kedvence. 

Sára és Gréta a @Szilágyi harangegyüttes tagjai. “Azért szeretek harangozni, mert nagyon szépen szól” – mondja Sára, “és nagyon jó a közösség is” – vágja rá Réka Adél

“A harang tanulásának elején kék és piros kesztyűt, húzunk, hogy jobban megjegyezzük, melyik kezünkben melyik harang van” – meséli Borbála, aki jelenleg a C6 és B6 harangot szólaltatja meg kedvenc hangszerén, a Szilágyi harangegyüttesben.

“A jó társaság és a jó darabok miatt szeretek harangozni leginkább, zenélés közben teljesen kiélhetem magam” – teszi hozzá együttestársa, Liza. 

“Nagyon szoktam izgulni, de a végére jól szokott sikerülni” – mondja Villő (jobb oldalon), aki két éve jár a Harangegyüttesbe, ahol talán a fellépéseket szereti a legjobban.

Juli szintén nagyon élvezi a harangozást, amiben nagy szerepe van a Szilágyi Harangegyüttes vezetőtanárának, Márta néninek is: “Márta néni nagyon kedves, megnevettet minket, még akkor is, hogyha nagyon rossz napunk volt.”

“Azt ajánlom, annak aki még nem próbálta, hogy MOST RÖGTÖN, mert nagyon jó, és annyira megéri..mert egyszerűen mindent (gondot) elfelejtesz és csak átérzed a zenét.”

Csenge idén csatlakozott a Szilágyi Harangegyütteshez, de gyorsan megtalálta a helyét. Ugyanúgy szereti hallgatni saját repertoárjukat, mint játszani a G5-F5-Fisz5 harangokon.  Egyébként Dua Lipa a kedvence, ami jól mutatja, hogy a zenei nevelés és a popzene jól megférnek egymás mellett. 

“A fellépéseken másoknak is meg lehet mutatni a tehetségünket” – mondja Bendegúz (jobb oldalon), aki már rutinos harangos, elsős kora óta a Szilágyi Harangegyüttes tagja. Otthon kalimbán gyakorol, és gitározik, a zenekar repertoárjából az “Ungaresca” a kedvence, egyébként Majkát, Kollányi Zsuzsit és Márta nénit(!) szereti hallgatni.

“Zenélni nagyon jó és izgalmas” – teszi hozzá Medárd, aki talán a közösséget szereti leginkább a Harangegyüttesben, ahová első óta jár. 

“Azért szeretek zenélni, mert teljesen ki tudok kapcsolódni közben… feljövök Márta nénihez próbára egy nehéz nap után, és minden gondom elszáll, mert a harangozás az egyetlen dolog, amivel akkor foglalkoznom kell “ – mondja Botond, a Szilágyi Harangegyüttes tagja, aki a harang mellett ukulelén és kalimbán is szokott játszani, de van otthon szintije, furulyája és még bongója is. 

Lili és Vivi egy éve kezdtek ezen a nagyon különleges hangszeren játszani, a harangon a Szilágyi Harangegyüttesben. 

“Azért szeretem a harangot, mert különlegesnek tartom, hogy a Szilágyi Keresztény Iskolának vannak harangjai és, hogy egy ilyen jó tanárom van, akitől a harangozást megtanulhatom” – mondja Lili, aki a legmagasabb hangú harang megszólaltatásáért felelős.

Vivi kedvence a Frosty zenedarab és persze a társaság: “Azért is szeretek harangozni, mert nagyon jó itt a közösség”.

Már rutinosnak számít a zene világában, hiszen 21 éve dobol, több zenekarban is megfordult már. A közösségi zenélés legfőbb ereje szerinte a közös alkotásban, a különböző nézőpontok találkozásában rejlik: “Egy zenekarban sincs olyan, aki mindenhez ért. Jó az, ha több szemszögből, több személyiség, több tehetség vizsgálja ugyanazt a víziót.”

A gitár duó tagjai – amely egyben egy alakulóban lévő formáció is – már rendszeresen járnak közösen próbálni a Hangárba, ahova Vanessza a kezdetektől jár gitárra, Kristóf pedig ütős hangszereken tanul, illetve hamarosan zongora is színesíti hangszeres tudásának palettáját. Úgy gondolja, jó, hogy van egy olyan iskola, ahol a könnyű zene felől lehet kezdeni a zenetanulást, mert ehhez sokszor könnyebb kapcsolódni.

“A zene talán az egyetlen művészeti ág, amit mindenki szeret. Egyszerre nagyon univerzális és sokszínű, rengeteg műfaja létezik, így mindenki találhat olyat, ami neki tetszik, amihez tud kapcsolódni.” Mondja Kristóf, aki a gimiben a rock zene iránti rajongás hatására kezdett el gitározni, és azóta is kitart mindkettő mellett. Idén kezdett el a Hangárban ütős hangszereken is tanulni, és hamarosan a zongorával bővíti hangszeres tudásának palettáját.

“Ha valaki tud zenélni, az nagyon királyság, az nagyon nagy élmény. Okosodsz, fejlődik például a szem-kéz koordináció.”

Lehet úgyis tekinteni, mintha egy nyelvet tanulnál meg – jobban érted általa a világot.

Vanessza is kezdetektől jár a Hangárba, megnyugtatja, amikor gyakorolhat, amikor csak erre az egy dologra kell fókuszálnia és minden mást ki tud zárni. Ha valaki nem érti, miért jó zenélni, annak egy tanácsa van: Halgassa meg Chuck Berrytől a Johnny Be Good-ot.

Árpi, a fiatal zenész, igazán elemében van zenélés közben (is), és lelkesen érdeklődik a különleges hangszerek iránt (is). “Már tudományosan is kimutatták, hogy a zenélés pici korban jó hatással van a kognitív képességekre ” – mondja anyukája, Elvira, akivel gyakran járnak közösen zenélni. Mi éppen a Hang-játszótér eseményén kaptuk el Árpit egy rövid interjúra: Melyik a kedvenc hangszered? “A rumbatök” – mutatott rá.

“Gyerekkoromban annyira belémültették, hogy nagyon rossz a ritmusérzékem, és semmilyen érzékem nincs a zenéhez, hogy ez egy nagyon jó alkalom arra, hogy a komfortzónámból valahogy mégis kilépjek. Nekem ez különösen nagy dolog, hogy fogok egy hangszert és hangot adok ki vele” -mondja Zsuzsa, aki mindenkit bátorít, hogy ha van negatív gyerekkori tapasztalata, azt akár felnőttként is felül lehet írni: “Mindenkinél van egy emberi, elemi vágy a zenélésre és nem mindegy, hogy ki vezet be a zene világába és milyen módszerekkel.” Zsuzsa ezt a bátorítást és élményt Franczia Dani örömdob workshopjain találta meg, amit másnak is nagyon javasol, hiszen itt biztosan nem lehet hibázni.

Zsombor és édesanyja, Anita, a kezdetektől járnak Prejczer Katához a Hang-játszótér foglalkozásra. “Nálunk a családban senki nem zenél, de szeretném, hogy Zsombornak majd legyen része benne, erre is jók ezek az alkalmak. Segít, hogy hazavihetjük a kis dalokat és mondókákat is, mert otthon is szoktunk közösen dobolni és énekelni.”

“Zenélés közben az ember próbálkozik, figyel, alkot, miközben észrevétlenül töltődik fel. Az egésznek van egy felemelő hatása.” – mondja Zsuzsa, akinek az tetszett meg a handpan-ben, hogy aki nem rendelkezik zenei előképzettséggel, mint ahogy ő maga sem, az is könnyen harmonikus zenei folyamatot tud felépíteni és átélheti ezt a pozitív hatást. Szerette volna, ha lánya, Lili is megtapasztalhatja ezt az élményt, aki amellett, hogy kifejezetten muzikális, hegedülni is tanult egy ideig, csak valahogy aztán az elmaradt a hétköznapjaiból. “A zenét hallgatni is jó, de igazán azt szeretem, amikor én magam hozhatom létre. Az alkotás teljesen leköt és megnyugtat, egyszerűen kikapcsolja az agyamat”. – teszi hozzá Lili. 

Alen alig egy éve kezdett darbukán játszani, ami egyből hatalmas szenvedélyévé vált, mostanra kb 10 fajta dobja is van otthon, mert mindegyikbe “beleszerelmesedett”. Franczia Dani örömzenélős workshopjait sosem hagyná ki, legyen az darbuka, kannázás vagy éppen csörgőtojás, de már a Hangárba is jár hozzá különórákra.

“Nekem ez a lételemem, ha egy napig nem dobolok, már kezdek becsavarodni. A dobolás előtt nem tudtam a mindennapi stresszt levezetni. Mióta dobolok, sokkal lazább vagyok, sokkal könnyebben el tudom engedni a dolgokat.”

És mi Alen tanácsa azoknak, akik egyelőre még csak kacérkodnak a zenéléssel?

“Próbálják ki egyszer, mert a zene az kell, hogy ne vesszünk el!”

“Lélekemelő, talán ez a legfontosabb, hogy a lelkünk megemelkedik, és remélhetőleg ott is marad egy darabig. Nem csak hallgatni, hanem dupla öröm, dupla élvezet, hogy itt együtt énekelhetünk.” – mondta László, Tóth Árpi pop-up choir szünetében.

László harminc éves kora után ismerkedett meg a citerával, mára már tanítja is. “A citera az a hangszer talán, ami leghamarabb sikerélményhez juttatja az embert; néhány hónap alatt olyat lehet citerázni, hogy az egy csoda.”

Tóth Árpival itt olvashattok interjút: https://hangjatek.hu/2022/10/20/korusenekles-endorfinbomba/

“Az énekléssel nagyon jól ki lehet fejezni az érzelmeket, a vidámakat és szomorúakat egyaránt” – Brigitta már hetedik éve jár a Balatonfüredi Református Általános Iskola kórusába. Otthon, egyedül is szokott énekelni, legtöbbször kedvencét, Billie Eilisht.…

“Éneklés közben mindent el tudok felejteni, nem gondolok közben a témazárókra sem, teljesen elengedem magam” – mondja Mária (sárga pulcsiban), aki egy éve jár a Balatonfüredi Református Általános Iskola kórusába, de már kiskora óta imád énekelni.

Szintén pici gyerekként kapott rá az éneklésre Dorottya, aki már akkor is olyan filmeket nézett, amelyekben dalra fakadnak. Mostanában a török dalokat énekli legszívesebben, már csak a kedvenc török sorozata miatt is. “Mindenkinek azt javaslom, ha először nem mer énekelni, akkor énekeljen kedvenc színészeivel, megjön majd a bátorsága”.

– Mit javasolsz annak, aki attól fél, hogy nem elég szép a hangja, hogy énekeljen? – kérdeztük Dorinát, a Balatonfüredi Református Általános Iskola kórusának egyik vidám tagját.

– Kezdetben nekem is sokan mondták, hogy nem olyan jó a hangom, de mióta elkezdtem kórusba járni, egyre jobb, tisztább. De nem számított, hogy mit mondanak, mert élmény volt már akkor is énekelni.

– Tehát, ha gyakorol, akkor mindenkinek szép lehet a hangja?

– Ha gyakorol, lehet, hogy jobb lesz a hangja, de nem is az a fontos, hogy szép legyen, hanem inkább, hogy szeressen énekelni, az a fontos.”

Azért szeretek énekelni, mert mindig örömöt ad és felvidít – mondja Blanka (NASA), aki a képen éppen a Balatonfüredi Református Általános Iskola kórusában énekel, ahová Betti néni és a kórustársak miatt is szívesen jár. “Szeretem, hogy mindig összetartunk.”