A felnőttkori zenetanulás előnyei
Érdemes nekiveselkedni régóta dédelgetett vágyaink megvalósításának: megtanulni eljátszani a kedvenc számunkat, mások előtt beleénekelni a mikrofonba – felnőtt fejjel is. A zenetanulás kapui nem, hogy bezárulnak fiatalkor után, hanem életünk végéig nyitva maradnak. Akármikor is lépünk be, élettani és pszichés javulást tapasztalhatunk.
Sosem késő elkezdeni – ahogy annyi mindenre az életben, ez még az olyan komplex képességekre is igaz, mint a zongorázás. Időt persze kell rá szánni, de több zenetanár szerint éppen az az, ami jobban megy a felnőtt és idősebb tanítványaiknak: a gyakorláshoz szükséges elszántság és kitartás.
Köd helyett tűzijáték az agyban
Amit kaphatunk cserébe: mentális frissesség, javuló memória, jól karban tartott verbális készségek, a két félteke összehangolt működése, jobb térbeli tájékozódás, hogy a zenélés pozitív hatását a motorikus készségekre és az immunrendszerre ne is említsük. Node ne tegyünk úgy, mintha csak az időseket foglalkoztatná a mentális frissesség megőrzése: a COVID nyomában sokaknál jelentkező tompaság sajnos minden generációt érint, de a stressz és kiégés által kiemelten sújtott középkorúak is sokat profitálhatnak a zenélés regeneráló hatásaiból. Ma már könnyű műszerekkel mérni, és vizuálisan is bemutani azt a “tűzijátékot”, ami zenehallgatás és zenélés közben az agyban történik: azaz több régió egyszerre lép működésbe, és hatnak további funkciókra. Ennek is köszönhető a zene “transzfer hatása”, azaz hogy zenei nevelés során más területeken is jobban fejlődnek azok tanulók, akik zenével foglalkoznak, ahogy azt számos kutatás bizonyítja. Ugyanígy ismert a zenélés megannyi terapikus, prevenciós és rehabilitációs alkalmazása. Sikerrel alkamazzák gyermekgyógyászatban, a stroke-ból felépülő és Alzheimer kórral élő betegeknél is:
“A zene az egyik leghatékonyabb, nem kémiai alapú gyógyszer.”
Fogalalta össze az 1940-50-es években végzett kutatásai eredményét dr. Paul J. Moses professzor.
A társaság kedvéért
Végül a zenetanulás társas vonatkozásairól is szót kell ejtenünk, hiszen a zenélés nagy valószínűséggel éppen közösségkovácsoló ereje miatt terjedt el minden általunk ismert emberi kultúrában. Nem kell sokat visszamenni az időben, hogy az aktív zenélést mint a mindennapok természetes részét találjuk, elég a polgári szalonok dal-estjeire, a falun mindennapos közös éneklésekre, az ünnepek gazdag repertoárjára gondolni. Megalapozott feltételezés, hogy a zenélés, különösen a közös zenélés egy lényegi emberi tevékenység, kódolva van bennünk. A zenélés bizonyítottan fejleszti a társas készségeket, a kommunikációt, a saját és mások érzéseinek értelmezését, röviden az érzelmi intelligenciát. Hogy együtt énekelni, zenélni, és persze táncolni örömteli, arról remélhetően mindenkinek vannak személyes tapasztalatai – ez pedig remek motiváció lehet, hogy felnőtt fejjel is belefogjunk.
Forrás:
- Gombás Judit: A zenei tevékenységek pszichológiai hatásai
- Uzsalyné Dr. Pécsi Rita: Az érzelmi intelligencia fejlesztése zenével (disszertáció)
