A Hangjáték egy nagy közös örömzenélős délutánon ünnepli a Zene Világnapját. Ez adta az apropót, hogy körbekérdezzük oktatóinkat a két éve futó program tapasztalatairól, és hogy szerintük miért és hogyan jó zenélni? Mindenki más és más választ adott, de abban egyetértenek, hogy a zenélés csodálatos világába mindig érdemes belekóstolni.
Vér Péter hallható lelkesedéssel beszél az elektronikus zenei workshopokról, amelyek tavaly ősz óta élesztgetnek egy szunnyadó szubkultúrát. Az önképző alkalmakon először találkozhatnak és alkothatnak közösen a műfaj iránt érdeklődők Veszprémben.
“Olyan kapcsolatok alakultak ki, amik eddig rejtve voltak”
“Ez egy olyan műfaj, ahol jellemzően mindenki otthon molyolgat. A foglalkozásokon találkozhattak ezek az emberek, elkezdődhetett egy olyan kommunikáció, amire eddig nem volt mód, és láthatóan mindenki örült neki. Ha arra jó a workshop, hogy a résztvevők telefonszámot cserélnek és valami közösbe fognak, az már siker. Olyan kapcsolatok alakultak ki, amik eddig rejtve voltak – ez a színtér most kezd szerveződni Veszprémben, és ebben a Hangjátéknak is szerepe van. Ősszel tervezünk komolyabb előadókat hívni, remélhetőleg esti fellépéssel kiegészülve. Ebben a félévben ezt tűztük ki magunk elé: mindenki összerak egy 45 perces élő szettet, ami kiad egy egész estés bulit, ez nagyon erős motiváció, hogy megmutassuk magunkat.
Az ukulele kedves, népszerű hangszer, ami könnyen ad sikerélményt a kezdőknek. Huszti Laci az “Ukulele – tanulj vele!” mottó meghonosítója, a Hangár zenetanára, a zeneovi foglalkozás egyik oktatója. Így foglalta össze az elmúlt másfél év tapasztalatát a Hangjáték prizmáján keresztül.
“Csak látod rajtuk, hogy boldogok”
Minden foglalkozás végén tartunk egy lecsendesülő, beszélgetős kört, amikor mindenki elmesélheti, neki mi tetszett. De az ilyen kicsi gyerekek nem mindig öntik szavakba az élményeket, csak látod rajtuk, hogy boldogok. Szinte mindenki kért saját hangszert, otthon gyakorolnak, lelkesek – ebben mérhető a foglalkozás sikere. Gyakran találkozom később is olyan gyerekekkel, akik jártak korai zenei fejlesztésre, megmarad az életükben a zene. Bár kevés a heti egy alkalom, a mi foglalkozásainkon 5-6 évesen elsajátíthatják azokat a készségeket, ami a kisiskolás zenei tananyag része. Reméljük, hogy valamilyen formában folytatódik az ukulelés zeneovi, de a legideálisabb az lenne, ha az ovónénik kapnák meg a támogatást és eszközöket a rendszeres zenei fejlesztéshez.
Nullától hároméves korig is kínálunk zenei fejlesztést, Prejczer Kata vezetésével. A népszerű foglalkozáson a babák és anyukák együtt ismerkednek a zenével, ritmusokkal, mozgásokkal. A Hangár zongoratanára ugyanannyira élvezi az alkalmakat, mint a legfiatalabb résztvevők.
“A legnagyobb siker, hogy amit a foglalkozásokon kapnak, beépül a napi rutinjukba”
Nagy öröm látni, hogy az anyukákban is él az igény, hogy bár két simítással bármilyen zenét elérhetnek a telefonjukon, egy átfogó, organikusabb zenei környezetet teremtsenek a gyermekeik számára. Ennek az alapja az a dal-, mondóka- és játékkincs, ami minden nép kultúrájában megvan, így nálunk is, és pontosan leköveti a gyerekek fejlődésének menetét. A legnagyobb siker, hogy amit a foglalkozásokon kapnak, beépül a napi rutinjukba, tovább él. A gyerekek pedig rengeteget fejlődnek, megtanulják, hogy a hangszer az hangszer, elvarázsolódnak tőle, és még a dobálós korszakban sem hajítják el. A foglalkozás nagyon népszerű, és nekem is boldogság, hogy ezzel a korosztállyal foglalkozhatok.
A népdalok varázslatos világát tárja ki Navratil Andrea “Dúdolója”. A népdalénekes ezekkel a kedves szavakkal invitál mindenkit, hogy csatlakozzon az éneklés teremtette közösséghez:
“Együtt énekelni mindig öröm, s mindig különleges alkalom. Tartottam már Dúdolót sok helyen, még világítótoronyban is, no meg a magyar tengerben, a Balatonban is. De egy veszprémi estét sose felejtek el. Akkor az Utas és Holdvilág könyvesbolt a Hangjáték Dúdolóra padlástól-plafonig megtelt mosolygós gyerekekkel s felnőttekkel. Én egy könyvkupacból készítettem ülőalkalmatosságot magamnak, s a könyv, ami a sámlitornyom tetején volt, s amit ültömben az egy óra alatt jól átmelegítettem, most is az ágyam mellett hever. Minden nap emlékeztet rá, hogy tényleg: Bátraké a boldogság! Mind a könyvet, mind a Dúdolót csak ajánlani tudom, ez utóbbit kicsinek-nagynak, kezdőnek és haladónak egyaránt, mert az egyik legjobb s legélvezetesebb út, hogy találkozzunk önmagunkkal!”
“Együtt énekelni mindig öröm, s mindig különleges alkalom.”
Az egyik legősibb hangszer, az ausztrál didgeridoo “Földanya-mormolását” mutatja be közelebbről Jankovics Zoltán Csövesember foglalkozása. A zenét, a közös zenélés örömét kommunikációs csatornának tekinti, ami élő kapocs a spiritualitással, és mindenki számára nyitva áll.
“Zene nélkül lehet élni, de nem érdemes”
Egy átlagos felnőtt 10 percen belül meg tud szólaltatni egy didgeridoot, és nem kell megijedni a körlégzést körüllengő misztikumtól sem. Engem már felnőtt fejjel talált meg a muzsikálás, és tapasztalatból mondhatom, hogy kevés dolgot tudok, amitől annyi örömöt kaptam, mint a zenéléstől. Esetemben megállta helyét a frázis: “Zene nélkül lehet élni, de nem érdemes”. Elsősorban natív, törzsi ritmuskultúrák hagyományaiból építkezem, ezek hangszerein zenélek. Ezekben a – földrajzilag egymástól távol eső, jellegükben mégis hasonló – kultúrákban a zene szinte mindig közösségi történés, és gyakorta szakrális is, nem beszélve annak gyógyító szerepéről. A didgeridoo mély Földanya-mormolása átjárja minden sejtünket-porcikánkat, és nem csak harmóniába, egyensúlyba visz, de nagyban segíti például a sérült csont- vagy izomszövetek regenerálódását, újraépítését.
A Hangjáték emblematikus alakja Franczia Dani, aki az örömdobolásokon és interaktív hangfürdőkön rendszeresen osztja meg sokakkal a zenélés csodáját. Elég egy djembe, kanna, vagy épp egy rózsaszín csörgőtojás, hogy Dani vezetésével belemerüljünk az endorfinfürdőbe.
“Igazi barátságok, emberi kapcsolatok, új zenélő közösség alakult ki a zene öröme által.”
„Amikor valamikor Karácsony és Szilveszter között majdnem negyvenen gyűltünk össze örömdobolni a Papírkutyában és a végén bejött egy kislány, aki megkapta az utolsó szabad hangszerem, egy rózsaszín tojás shakert. Vágni lehetett a levegőt szinte vibrált köztünk a zene és a közösség örömétől. Az interaktív hangfürdőink is nagyon emlékezetesek, volt egy alkalom, amikor játék közben elkezdtünk spontán ujjongani. Nem tudjuk miért, csak úgy megtörtént az eufóriában. A Hangjáték lehetőséget kínál/kínált a veszprémieknek, hogy bárki aki szeretné élete részévé tehesse a zenélést. Akik éltek ezzel a lehetőséggel, azok beengedték a zenét a hétköznapjaikba. Ezek maradandó élmények, amitől jobbá, többé válunk. Egy életérzés, egy új világ, amivel gazdagodunk. Áttörésnek érzem azt is, hogy igazi barátságok, emberi kapcsolatok, új zenélő közösség alakult ki a zene öröme által.”
