Palya Bea a Hangjáték keretén belül két workshopon adja át a saját hang megélésének felszabadító erejét. Sikeres énekesi pálya távlatából, 10 év tanítás, személyes és egyre növekvő „törzse” tapasztalatain alapulva vallja: az éneklés gyógyít, felemel és örömöt okoz.
A bejegyzés a veol.hu oldalán megjelent interjú szerkesztett változata.
Miért érdemes énekelni?
Először is: csak simán jó, a fizikai rezgés örömteli testi érzetet ad, erre a szexualitásban is sok párhuzamot találunk. Az éneklés mindig kapcsolódást jelent, nemcsak másokhoz, hanem magamhoz is. Ezért van az, hogy énekléssel konkrétan meg lehet gyógyulni. Oldja a stresszt, a jelenbe ránt: nagyon jó tehát kiégés ellen is, éneklés után valahogy szebb az élet. El lehet űzni a félelmet is énekléssel, hisz amikor mondjuk hosszú „aaa” hangokat zengetek, akkor az agy félelem központja nem tud aktív lenni egyidejűleg. Le lehet csitítani a dühös érzelmeket, a gyorsan verő szívet.
Miért olyan különleges az emberek viszonya a saját hangjukhoz?
Mert pontosan, kegyetlenül, gyönyörű őszinteséggel tükrözi a lelkünket, az egész lényünket. Szinte mindenkiben morgolódnak olyan belső kritikus mondatok, hogy “mindenki jobban jár, ha én nem énekelek”, “botfülem van”, stb. Gyakran énektanároktól, vagy szülőktől, partnerektől jönnek e mondatok, és beépülnek, az identitás részévé válnak.
Az én munkám egyik legfontosabb eleme az, hogy ezeket a megítéléseket elcsendesítsük, hogy az emberek éneklés és hang-gyakorlatok által hozzájussanak az eredeti, szabad és sértetlen hangkiadó rendszerhez, ami mindannyiunkban ott van.
Mi történik a workshopon, mit kapnak a résztvevők?
Az elején együtt megrakunk egy képzeletbeli tüzet, ezzel egy szeretetteljes, biztonságos légkört teremtünk. Miután a közösség megerősödött, bemelegítjük a hangunkat. Ez nagyon fontos, hiszen edzeni sem kezdünk el bemelegítés nélkül. Aztán rengeteget fogunk énekelni. Magyar, bolgár, cigány dalokat hoztam erre az alkalomra, egy szólamban, vagy akár több szólamban is megszólalnak majd. Csinálunk pár olyan gyakorlatot, amelyek összekötik a hangot és a testet, van bennük mozgás és vizualizáció. Morgunk és hörgünk és vonyítunk és szerető anyaként altatót dúdolunk. “Az átmeneti rítusok belső éneke” nevű módszerem által belekóstolunk a saját rítusdal írásának technikájába. Ez egy olyan saját dal, ami a résztvevőket az éppen aktuális folyamatukban támogatja.
“Az énekelt szó a tudatos teremtés és sorsformálás legerősebb eszköze” – idéz téged Boka, az AYÉ! Énekkör vezetője, aki szintén részt vett – és áradozott róla – a workshopodon. Neked mit adnak ezek a foglalkozások?
Előbb “csak” énekeltem, mintha csak levegőt vennék. A magyar népzene kincses birodalma volt az otthonom, majd a keleti zenék, a bolgár, a zsidó zene, a cigány dalok, és ma már a saját dalaimat írom. Dalba gyúrom az életem, áténeklem magam a nehézségeken, s minden dal megírása után tágasabb a lét. A dalszerzői folyamat: átmeneti rítus. Van egy eleje, van egy káoszos közepe, és van egy vége, ahol a közösség előtt megerősítem az új énemet. Testre szabott kihívás a mag-részünkből felhozni dalnak való anyagot, hisz legbelülre menni: bátorság. De pont ezért képes a dal életeket megváltoztatni. Erre épülnek a veszprémi workshopok, és a januártól induló online kurzusom: az „Énekeld magad szabaddá!” is. Ez az én ajándékom: az éneklés által megtalált önazonosság és szabadság.
