Hogyan tehet boldoggá a szomorú zene?
A szomorúság egyetemes emberi érzés, amit sokan, sokféleképpen élünk meg: nem csoda, hogy számtalan művészi alkotás ihletője. Különleges borzongást, édes-bús nosztalgiát, enyhet adó kifejezést adhat a szomorú zene hallgatása, és persze játszása, éneklése is. Mi ennek a biológiai alapja, és hogyan segíthet a zene a legnehezebb élethelyzetekben?
Szomorú dalok és a “nyugihormon”
A választ számos kutatás kereste már, és hormonháztartásunkban leltek válaszra. A szomorú dalok ugyanis éppúgy prolaktint szabadíthatnak fel bennünk, mint a sírás. A prolaktint pedig nevezhetjük amolyan “nyugihormonnak” is, hiszen megjelenése nyugtató hatást fejt ki szervezetünkre. Az eddigi eredmények alapján azonban úgy tűnik, nem ez a kizárólagos magyarázat a szomorú zene jótékony hatására, hiszen nem minden szervezet esetében indul be ez a válaszreakció.
Emotív birodalom
Stefan Koelsch és Liila Taruffi reprezentatív online kutatása további kapcsolatot fedezett fel zenehallgatási szokásaink és hangulatunk között. A résztvevők válaszaiból az derült ki, hogy legtöbbször negatív érzelmi állapotban választunk szomorú zenéket. Ez nem meglepő, hiszen a zene ugyanazokat az idegpályákat érinti az agyunkban, amelyek az egyes helyzetekre adott érzelmi reakciókért is felelősek, magyarázva a zene mélyen emotív jellegét. Ennek köszönhető, hogy segítségével meg tudjuk élni, szabályozni tudjuk negatív érzelmeinket. Közel járunk az érzelmi megtisztulás, a katarzis fogalmához – ami évezredek óta foglalkoztatja kultúrtörténetünk nagy gondolkodóit és az egyszeri befogadókat. Koelsch és Taruffi felmérése a sötét tónusú alkotások esztétikai élvezetéhez is adhat biológiai magyarázatot: a résztvevők gyakran társítottak pozitív érzéseket a szomorú zenékhez. Kiugró számban jelölték meg a nosztalgiát, a nyugalmat és a felfokozott, de nem kellemetlen érzelmesség állapotát.
A zene gyógyítja a szíved
Gyászfolyamatok során, veszteségek feldolgozásában is segítségünkre lehet a zene. Sokrétű hatása agyunkra elterelheti gondolataink, ugyanakkor feloldja a gyászt övező fájdalmas elszigetelődést. Bizonyított, hogy zenehallgatás közben kapcsolódást érzünk az alkotóval, esetleg fizikailag nem jelenlévő szeretteinkkel, vagy a zenehallgató közösség (rajongók) többi tagjával. Az aktív zenélés természetesen még hatékonyabb az izoláció feloldásában, hiszen testünk szinte automatikusan idomul az olyan közösségi aktusokhoz, mint a tánc, vagy a kóruséneklés. A “boldogsághormonok” termelődése, a szívritmus összehangolódása, a szavakkal nem kifejezhető érzések artikulálása, kifejezése gyógyító közösségi térben mind-mind igazolják: a zene különleges eszköz, amit nem véletlenül használ az emberiség évezredek óta a bánat és az öröm átélésére.
Forrás:
Urbánné Varga Katalin a zeneterápiáról: „A zene áthangol, együttműködővé tesz és figyelemre tanít”
Malina János: Zenével a zavarok ellen
Cikk a „zenei nosztalgia” neurológiai hátteréről (angolul): Musical nostalgia
Kutatás zene és szomorúság viszonyáról (angolul): The paradox of music-evoked sadness
